Női Viagra II

Az emancipáció nevében lenyomni a nők torkán a gyanús rózsaszín tablettákat?

Egy FDA tábla csütörtökön megszavazta, hogy támogatja a Flibanserin engedélyezését annak ellenére, hogy korábban biztonsági kockázatokra hivatkozva kétszer elutasította.
Valóban szexista lenne, ha meg akarjuk védeni a nőket a sérüléstől? Az elmúlt néhány évben nők csoportjai támadásokat indítottak az FDA ellen, mivel az elutasította a flibanserin, úgynevezett női Viagra engedélyezésére vonatkozó kérelmet a nők szexuális problémáinak kezelésére. Kampányok, mint az EvenTheScore vagy a WomenDeserve azt mondják, hogy a szabályozók korábban nemi hátrányos megkülönböztetés miatt utasították el a szer engedélyezését.
De mi rossz van abban, ha meg akarják védeni a nőket egy legfinomabban is kifejezve csekély hatékonyságú gyógyszeres kezelés lehetséges mellékhatásaitól?
Csütörtökön, két kulcsos FDA tanácsadói bizottság a szer forgalomba hozatala mellett szavazott, melyet a nők hypoaktív szexuális vágy betegségének kezelésére fejlesztettek ki. Amíg az FDA végső ülésének időpontját augusztusra tűzte ki, ez az új fordulat máris „történelmi jelentségű döntésként” szerepel az EventheScore oldalán – holott egyáltalán nem az.
A neve ellenére a Flibanserin egyáltalán nem hasonlít a Viagrára. Minden nap szedni kell, akár évekig is, nem úgy, mint a Viagrát, melyet csak akkor szednek, ha szexuális aktusra kerülne sor. A Flibanserin sokkal jobban hasonlít az antidepresszánsokra, ugyanis a hatása csak hetek múltán jelentkezik. Célja, hogy kezelje az alacsony vágyat, ugyanakkor nincs biológia mutatója vagy határértéke az abnormálisan alacsony vágynak. Ami valakinél alacsonynak számít, másnál lehet, hogy teljesen normális. EventheScore állítja: „a szexuális vágy biológia hiánya negatívan érint 10-ből nőt Amerikában”. Ez tiszta képzelődés.

Hypoaktív szexuális vágy betegséggel diagnosztizáltaknak (avagy ahogyan a legújabb pszichiátriai diagnosztikai kézikönyv szerint most hívják: női szexuális érdeklődés/felkeltési zavar) érezhető lehangoltságot kell tapasztalniuk, csakhogy ezzel kivesszük a számításból a tényt, hogy a szexuális vágy bonyolult kapcsolatok hálója egy ember életében és kapcsolatában. Ha egy nő levert, nehéz időkön megy keresztül az öregedő szülei miatt, vagy nemrégiben szült és alváshiányban szenved, könnyen mutathat csökkent érdeklődést a szex iránt, mint korábban. A partnerek közötti egyenlőtlen érdeklődést a szex iránt a nő zavaraként meghatározni alig lehet áldás a női egyenjogúságnak.
Idáig az FDA kétszer elutasította a Flibanserin engedélyezését a hatásosságának hiánya, gyakori mellékhatások és hosszútávú egészségügyi kockázatok miatt. Semmi szexista nincs ebben a megítélésben. Az FDA bizonyítékot vár a szer hatékonyságáról és biztonsági körülményeiről, mint minden egyéb szer engedélyénél. Ez egy egészségügyi védelmi mérce. A nők esetében felállított alacsonyabb elvárások, nem a nőkért való kiállás.

Hogy jobban megértsük a hatékonyságát a klinikai általánosságban 0,8-del több „kielégítő szexuális aktus történt” a szert használó nők körében, mint a placebot szedő nőknél. A szexuális élete a placebot és Flibanserint szedő nőknek egyaránt javult – valójában a placebo hosszútávú hatékonysága volt a legészrevehetőbb ezen eredményekben. A Flibanserint szedő nők nagyobb valószínűséggel tapasztaltak szédülést, álmosságot, hányingert, fáradtságot és álmatlanságot, mint a szert nem szedők közt.
A másik árnyoldala, hogy megnő a rosszullét esélye, ha a nő iszik a használat alatt, vagy szájon át használ fogamzásgátlókat, vagy számos gyógyszerrel (pl a hüvelygomba kezelésére, migrénre vagy depresszióra használt szerekkel) együttesen alkalmazza a Flibanserint. A bódultság, gyengeség, szédülés és hányinger súlyosbodhatnak is és  az autóvezetési képességek gyengülhetnek. A Flibanserin szedésével a szex előtti romantikus vacsora egy-két pohár borral akár rosszullétet is okozhat, vagy veszélyes is lehet.

A szer gyártójával való szoros kapcsolata ellenére is sikerült az EventheScore kampánynak igen jelentős eredményeket elérnie, 15 támogatóval a kongresszusból petíciót indítva az FDA-nak, hogy tárgyalja újra a szer engedélyezését. Úgy tűnik, hogy az EventheScore hibás, ugyanakkor ütős kis vitájával sikerült őket meggyőzni, miszerint 26 szert fogadtak el a férfiak szexuális zavarainak kezelésére s egyet sem nőknek, ezért az engedélyezés a egy lépést jelentene az igazságosság felé. Valójában csak nyolc szert fogadtak el erekciós zavarok kezelésére; az összes többi, mely az EventheScore listáján szerepel, nem lett elfogadva férfiak szexuális zavarának kezelésére (bár illegálisan sokat használják – nők és férfiak egyaránt).
Azt állítani, hogy a szerrel támasztott aggodalmak szexisták hamis és megkockáztatja, hogy árt emberek azon csoportjának, akiket az EventheScore szerint meg akarnak védeni: a nőknek. A nők testéről való döntés és a vágy túl gyakran a tudomány és orvoslás zajos politizálásával jár. Az ilyesfajta politizálásnak nincs helye, hogy alacsonyabbá tegye az elvárásokat a hatékonysági és biztonsági előírásokkal szemben csupán azért, hogy egy új szert dobhassanak piacra.

http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/jun/05/women-sex-viagra-flibanserin-fda-research

Fordítás forrása:http://gumiszoba.com/2015/06/23/noi-viagra-szexualis-egyenloseg-vagy-manipulativ-eroszak/

Női Viagra

Tényleg fog a női Viagra a nőkön segíteni?

A mai nap folyamán összeül az  FDA (Food and Drug Administration) egyik tanácsadói bizottsága, hogy szavazzon a Flibanserint – egy nagyon felkapott, mégis vitatott „női Viagra” elfogadásáról. Habár a szervezet már korábban biztonsági kockázatokra hivatkozva kétszer elutasította. Ezen döntések nyomán egy frontvonal rajzolódott ki azok között, akik úgy gondolják, hogy az ügynökség diszkriminálja a nők szexuális egészségét és azok között, akik szerint a szexuális egyenlőséget használják annak érdekében, hogy piacra erőltessenek egy hatástalan és nem biztonságos szert.
Megnéztük mindkét oldalát ennek a drámai vitának.
A Flibanserin támogatói arra hivatkoznak, hogy míg az FDA által 24 szer lett elfogadva férfi szexuális működési zavarokra, addig egy sem a nőknek.
Az 1990-es években Pfizer elkezdte egy gyógyszer kifejlesztését, az úgynevezett UK-92480, amit angina és magas vérnyomás kezelésére szántak. A szer úgy működött, hogy gátolt egy enzimet, mely a vérerek belsejének összehúzódásáért felelt. Elvileg ha ezt a folyamatot megakadályozzuk, akkor a sejtek elernyednek, mely a véráramlást elősegíti, s a vérnyomást csökkenti.
Azonban az UK-92480 nem egészen úgy működött, ahogyan várták. A kísérletek azt mutatták, hogy a szer ráerősített a nitrátok hatására – amely az általánosan elfogadott kezelés anginára – ezáltal a vérnyomás túl alacsonyra esését eredményezve. Az UK-92480 mellékhatásaként izomfájdalmat okozott, valamint a férfi önkéntesek megnövekedett merevedésről számoltak be napokkal a kezdeti dózis után.

Elfogadva a tényt, hogy az UK-92480 nem megfelelő angina kezelésére, Pfizer felfigyelt a váratlan mellékhatásra. Az erekciós zavarok kezelésére sokkal hatékonyabbnak bizonyult az UK-92480, mint a placebo. 1998-ban az FDA elfogadta ezen betegség kezelésére, s átkeresztelték Viagra névre.
Az azóta eltelt 17 év óta hasonló mechanizmuson alapuló készítmények variációi jelentek meg a piacon erekciós zavarok kezelésére.
Az FDA második elutasítását követően, 2014 őszén, két jól pénzelt médiakampány – Even The Score és Women Deserve – jött létre, s azért, hogy meggyőzze a nők tömegeit, petíciókat kezdeményeztek, s a jogalkotóknál lobbiztak az ügy érdekében. A kampány jelmondata a „26-0” lett. E mondat utal Cindy Whitehead, a Sprout Pharmaceuticals (aki birtokolja a flibanserint) vezérigazgatójnak, aki bizonyíthatóan mint kreatív elme áll az Even the Score és Women Deserve mögött, azon állítására, miszerint 26 szert fogadott el az FDA férfi szexuális zavarok kezelésére és egyet sem nőkére.
„A nők eleget vártak.” írja az Even the Score, a Flibanserint támogató petíciójában, mely 40000 aláírást gyűjtött be. „2015-ben a nemi egyenjogúságnak általánosnak kellene lennie olyankor, mikor a szexuális zavarok kezeléséről beszélünk.”

A kritikusok azt állítják, hogy az Even The Score kampánya egy félreinformáláson alapszik. A 26 férfi szexuális zavart kezelő termék ugyanis különböző helyi márkák nevei a négy fő erekciós zavar kezelésének, melyek hasonló mechanizmuson alapszanak.
Egy másik statisztika szerint az az állítás, melyre hivatkozik a kampány, vagyis, hogy az amerikai nők 43%-a szenved valamilyen szexuális zavarban szintén támadásokat szenvedett. A ábrát egy vitás 1994-es felmérés alapján készítették, melyben igennel, nemmel tudtak válaszolni a nők arra kérdésre, van-e bármilyen szexuális problémájuk, de a kutatás nem gyűjtött információt arra vonatkozóan, milyen természetű problémák ezek – még a tanulmány vezető szerzője is elismeri, hogy a statisztika visszaélés.

A womendeserve.org-on olvasható állítást, miszerint „a szexuális vágy biológiai hiánya negatívan érint 10-ből 1 amerikai nőt” megkérdőjelezte egy magas-színvonalú LA Times a Kinsey Intézmény társkutatója és szexológusa, Prof. Ellen Laan és Leonore Tiefer, a NYU Orvosi Egyetemének pszichiátria professzora aki a New View Campaign alapítója.
„Nincs diagnosztikai teszt által azonosított biológiai oka – agyi, hormonális, nemi szervek vérárama – a nők szexuális problémáinak” írta a páros. Inkább azt állítják, hogy az alacsony szexuális vágy a nőknél valószínűleg a két fél vágyai közötti különbségre válasz.
„Nem etikus és nem is tudományos egy pár eltérő szexuális vágyait a nők biológiai hibájának betudni”, hozzátették, a tanulmány rávilágított, hogy a nők reakciója a próba gyógyszerezésre és a placebora is igen magas. „Ezek az ismételt eredmények nem támasztják alá a „ gyógyszerezés szükségességének teóriáját”.
Amit Laan és Tiefer cikke és a New View Campaign hangsúlyoz, az az, hogy a Viagrát és a Flibanserint téves egy kalap alá venni. A Viagra kezeli az erekciós zavart, míg a Sprout azt állítja, hogy a Flibanserin ellenszere a nők alacsony szexuális vágyának. A Viagra nem emeli meg a férfi libidót, inkább a az erekciót elősegítő mechanizmusokon hat.
Hogyan hat a Flibanserin – miként lendíti fel a szexuális vágyat – ez sokkal komplexebb kérdés. New View Campaign azt is vitatja, hogy a női és férfi szexuális zavar egyenlő lenne, szóval szerinte a női Viagra nem lenne megfelelő a nőknek.
A New View Campaign nem értett egyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA – American Psychiatric Association) szexuális zavarok besorolásával az 1980-as DSM(Diagnostic and Statistical Manual of Disorders) kiadványában megjelentekkel, melyek négy kategóriát hozott létre a férfi szexuális zavarokra:
szexuális vágy zavara, szexuális felkorbácsolási zavar, orgazmus zavar és szexuális fájdalom betegség.
Úgy gondolják, hogy ez a kategorizálás vezetett a leegyszerűsített, mechanikus felfogáshoz arról, hogy miképpen működik a női szexualitás a férfi szexualitással párhuzamban. Szerintük a nők szexuális problémái kevésbé élettani és szervi-központúak, mint a férfiaké, mivel „nők általában nem választják a vágyat, a nők kevésbé törődnek a fizikai, mint a szubjektív érzésekkel, és a nők szexuális panaszai gyakran olyan nehézségekre utalnak, melyek hiányzik a DSM-ből.”
„A DSM egy olyan látásmódot képvisel a szexről, mely azt feltételezi, hogy ha a szexuális rész működik, akkor nincs probléma, és ha ez a rész nem működik, akkor baj van”.
Az ellenzők szerint ez a téves és egyszerűsített értelmezés elősegítette a kereskedelmi vonalat, mely arra törekedett, hogy kitermelje a női Viagrát – az gyógyszeripari szenzációt, mely sikerre viheti a szert egy új közönség előtt függetlenül attól, hogy gyógyszerészetileg korrekt-e a beavatkozás, avagy van-e egyáltalán probléma, mely kezelést igényel.

Valójában a speciális betegséget, melyet a Sprout szerint a Flibanserin kezel – a hipoaktív szexuális vágy betegséget (HSDD) – eltávolították a DSM-ből 2013-ban.
Medical News Today megkérdezte Thea Cacchionivalt, a Viktória Egyetem női tanulmányok karának egyetemi adjunktusát,  aki 2010-ben tanúskodott a Flibanserin ellen. Ő kertelés nélkül kimondta a Flibanserin helyét a modern gyógyszerészet területén: „Nincs ismert betegség, melyet kezelne”.

„Hogyan hozakodhatunk elő a vágy normális kiindulási szintjével? A vágy normái időről időre és kultúráról kultúrára változnak. Plusz a kutatás kimutatta, hogy a legtöbb vágybeli problémát külső faktorok okozták – interperszonális, szexuális, az alkalmatlanság érzése, munkahelyi stressz, stb.”

Működik a Flibanserin és biztonságos?
Először is, működik? A bizonyíték, melyet az FDA-nak bemutattak némileg szubjektívnek bizonyult – klinikai tesztek szerint minden hónapban további 0,7 „szexuálisan kielégítő eseményt” produkált.
Másodszor biztonságos-e a Flibanserin?
A szer klinikai kipróbálásai 14 %-os kiesési arányt mutattak káros hatások miatt. Nem tudunk az összes káros hatásról, az azonban tudható, hogy a nőknél, akik Flibanserint szedtek, tízszeresére nőtt a szédülés és négyszeresére az álmosság kockázata a kontrollcsoporthoz képest.
„Talán elenyészőnek tűnhet, magyarázta Cacchioni, de ha hozzávesszük, hogy a szert szigorúan kiválasztott nők csoportján tesztelték, akkor aggodalomra adhat okot, vajon milyen hatással lenne, ha a nők széles populációja kezdené el napi szinten használni. Milyen gyógyszer kölcsönhatásokat okozna? Káros hatással lenne-e a vezetésre?”

Ha sikeres lesz és az FDA elfogadja, akkor biztosan új bizonyítékokat fog kérni a szervezet arról, hogy van-e káros hatása az autóvezetésre.
Cacchioni, aki a problémáról könyvet is írt „Big Pharma, Women, and the Labour of Love (Nagy gyógyszeripar, nők, és a szerelem laboratóriuma), mely augusztusban jelenik meg, nincs meggyőződve arról, hogy az új adatok elegendőek lesznek arra, hogy meggyőzzék az FDA-t arról, hogy jóváhagyja a szert, sokkal inkább az az intenzív média figyelem és közérdeklődés, melyet az ügy kapott.
„Nyilvánvaló, hogy a Sprout titkol valamit- mondta -ha megnézzük, hogy mindössze 25 önkéntes bevonásával tesztelték ezt a fontos kérést, akikből 23 férfi volt! Azt állították, nem találtak több olyan nőt, akik mérsékelt alkoholfogyasztók lennének.”
Hozzátette:
„Hiszek benne, hogy az FDA tartja magát, s nem engedélyezi a flibanserint. Ha mégis, egy nagyon veszélyes üzenetet közvetítenek, mégpedig hogy a gyógyszergyártó cégek és az ő piaci gépezetük képes nyomást gyakorolni rájuk, hogy elfogadjanak nem biztonságos és hatástalan szereket.”

Josh Bloom, az Amerikai Tudományos és Egészségügyi Tanácsnak New York városban a kémiai és gyógyszerészeti tudományok vezetője azt mondta, hogy a statisztikai adatok szerint a szexuális vágy felkorbácsolása kitűnő a Flibanserin kísérletekben. Elmagyarázta, hogy a javulási bizonyítékok nem tízszeresei a káros eseteknek. A hatékonyságban tapasztalt különbségek alighanem a másfélszeres tartományba esnek.
Ez pontosan azt a kérdést hozza fel, mellyel az FDA szembenéz, valahányszor egy új szer engedélyét kérik tőle: a jótékony hatások sokkal nagyobb mértékűek, mint a kockázatok? Az FDA erre háromszor is nemet mondott, ezért ennek az ügynek már réges-rég véget kellett volna vetni.”
Miért folytatja akkor a küzdelmet a Sprout a Flibanserinért?
2011-ben alapították a céget, Cindy és Robert Whitehead által, akik 50 ezer dollárt fektettek a szer megmentésébe, miután először elutasította az FDA.
A szer megalkotója, a német gyógszeripari cég, a Boehringer Ingelheim feladta a küzdelmet. Mint a Viagra, úgy ez a szer sem arra lett kifejlesztve, hogy a szexuális zavarokat kezelje, hanem antidepresszánsnak indult. Szerotonin növelő antidepresszánsnak, melynek egyik mellékhatása pont az lett volna, hogy letöri szexuális vágyat. Azonban a Flibanserin úgy tűnik javít ezen, valószínűleg a neurotranszmitter, a dopamin szintjének emelésével.

A Sprout, az Even the Score és Women Deserve kampányon keresztül a Flibanserin elfogadását a patriarchátus és diszkriminatív szabályozási rendszer elleni küzdelemként ábrázolta, miszerint ezek nem veszik figyelembe a nők egészségügyi szükségét.

A Női Szervezetek Nemzetközi Tanácsának, A Felszólalás a Fekete Nők Egészségéért, a Nemzetközi Zsidó Nők és a Reprodukciós Egészségügyi Szakmák Társaságának támogatása ellenére, a pro-Flibanserin kampánynak nem sikerült mindenkit átmosnia. Ellen Laan és Leonore Tiefer így nyilatkoztak:
„Mint képzett szexológusok és a női szexuális jogainak szószólói, megrémültünk a kampánytól, mely felhasználta, s megerőszakolta az egyenjogúság nyelvét, hogy nyomást gyakoroljon az FDA-ra, hogy engedélyezzen egy több milliárd dolláros kasszasikert hozó „rózsaszín Viagrát”. Az összesen 2 női szexuális zavart kezelő szer, mely az FDA elé került 16 év alatt, mióta a Viagrát engedélyezték, el lett utasítva. A nőknek szánt szerek nem működnek, s nem biztonságosak. Nem elfogadni őket nem szexizmus, hanem megfelelő szabályozás.
Cacchioni egyetért, szerinte ezek a szerek talán azért nem lettek biztonságosak és hatásosak, „mert a legtöbb szexuális probléma interperszonális, pszichológiai és szociális faktorokhoz köthető, beleértve a szexuális normák szociális felépülését.”
„Talán – fejezte be – túl nagy nyomást gyakorlunk saját magunkra, hogy észrevegyünk egy olyan szintű nemi vágyat, mely talán nem is létezik.”
Számos FDA elutasítással és 50 milliós befektetéssel mögöttük, érdekes lesz, hogyan folytatja a Sprout és az Even the Score a vitát a „női Viagráért”, ha ma elutasítják.
Ha elfogadásra kerül, azonban, Whiteheadek kasszasikert arathatnak egy többmilliárdos piaccal a kezükkel.

http://www.medicalnewstoday.com/

Forditás forrása: http://gumiszoba.com/2015/06/23/noi-viagra-szexualis-egyenloseg-vagy-manipulativ-eroszak/

A Klinikán Kívüli Abortusz Hajnala

http://www.nytimes.com/2014/08/31/magazine/the-dawn-of-the-post-clinic-abortion.html?_r=0

2001 Júniusában, egy 34 méter hosszú, bérelt hajón indult el Rebecca Gomperts a Hollandiai Scheveningen kikötőjéből Írország felé. A fedélzetre erősített, frissen világoskékre festett konténerben Mifepristone (régen RU-486) és Misoprostol dobozok vannak. A tabelttákat arra használják, hogy az első trimeszterben járó nőknél vetélést idézzenek elő. A tablettás abortusz, ahogy ezt a procedúrát hívják, nem régiben lett elérhető Hollandiában, viszont a Mifepristone és a Misoprostol használata illegális volt Írországban, ahol az abortuszt még mindig törvény tiltja, pár kivételtől eltekintve. Gomperts háziorvos és aktivista. Először 20 éve segédkezett egy abortusznál, amikor röviddel az orvosi egyetem elvégzése előtt Guinea-ban járt. Három év múlva a Greenpeace egy hajóján lett orvos, és amikor Mexikóban kötöttek ki, találkozott egy lánnyal, akinek azért kellett a fiatalabb testvéreit az anyjuk helyett felnevelni, mert ő meghalt egy elrontott illegális abortusz során. Amikor a hajó Costa Ricában és Panamában járt, az ottani nők beszéltek neki azokról a nehézségekről, amit az abortuszhoz való jutás nehézségei jelentettek nekik. “Az orvosi képzés során nem készítettek fel arra, hogy az illegális abortuszokról, illetve a közegészségügyi hozadékokról tudjak beszélni” -mondta nekem Gomperts idén nyáron- “Azok során a nagyon intenzív beszélgetések során valami megmozdult bennem.” Amikor visszatért Hollandiába, Gomberts szerette volna megtudni, hogyan segíthetne az olyan nőkön, mint akikkel az utazásai során találkozott. A megfelelő jogi és egészségügyi feltételekről való tájékozódás után arra jutott, hogy egy Holland hajó, amin a Holland törvények vannak érvényben, behajózhatna olyan országok kikötőjébe, ahol illegális az abortusz, kivihetné őket nemzetközi vizekre, és ott odaadhatná nekik a tablettát, majd hazavihetné őket, és otthon elvetélhetnének. A létrejövő projektet Women on Waves-nek nevezte el, és elsőként Dublin felé vette az irányt. Tíz nő egyenként 10,000 holland koronát(kb 5,500 USA dollárt) ajánlott fel Gompertsnek, a hajó és a személyzet költségeinek fedezésére. Ahhoz , hogy megfeleljen a holland törvények feltételeinek, egy hordozható abortuszklinikát kellett építenie. Egy évtizeddel korábban áthallgatott egy művészeti iskolába az orvosi egyetem végzése közben, és ezért voltak kontaktjai, akiket a tervével meg tudott keresni, például Joep van Lieshout, az ismert holland művész, aki végül megtervezte a klinikát. Amikor a Közlekedési Minisztérium azzal fenyegette Gompertset, hogy visszavonja az engedélyét, van Lieshout elfaxolt nekik egy tanusítványt, amely tanulságot tesz arról, hogy a klinika egy művészeti alkotás, és később be is mutatta a makettet a Velencei Biennálén.
Ahogy a hajó Dublin felé tartott, Gompert és a társai elkezdték előkészíteni a tabletta csomagokat, és fogadni a sajtó telefonhívásait, illetve a több száz érdeklődő nő telefonhívásait, akik időpontot szerettek volna foglalni. A letaglózóan hatalmas érdeklődés meglepetésként érte őket, akárcsak a Holandiában kialakulni kezdő vita. A konzervatív Holland politikusok elítélték Gompertst azért, amiért feltételesen megszegi a szabályt, amely szerint a hat és fél héten túéli abortuszok végzéséhez külön engedéllyel kell az orvosnak rendelkeznie. Gompert pár hónapja már folyamodott ezért az engedélyért, és még nem kapott választ. Ennek ellenére elindult a hajóval, azt tervezvén, hogy csak hat és fél hétig fog abortuszokat végezni, amennyiben az engedély nem érkezik meg. Az engedély még mindig váratott magára, amikor a hajó már Dublinban volt. Az Ír nőjogi szervezetek nem tudtak egységes álláspontra jutni azt illetően, hogy mit reagáljanak. Gomperts úgy döntött, hogy az ő támogatásuk nélkül nem kezdi el az akciót, és azt nyilatkozta egy csoportnyi tüntetőnek és újságírónak, hogy nem fog egyetlen tablettát sem kiadni. “Ez csak az első a sok útból amit tervezünk” – mondta a parton állva, egy takaróval melegítve magát, ahogyan is feltűnik ez a jelenet a “Vessel” című dokumentumfilmben, amelyet idén télen fognak bemutatni.

Gompertst azzal vádolták meg, hogy félrevezeti a nőket. A london. The Telegraph ezt a címet adta az esetről szóló cikknek: “Az Abortusz Hajó beismeri, hogy a Dublini út csak egy médiahekk volt.”
Gomperts két év múlva újra útnak indult, de ekkor azt ígérvén, hogy csak hat és fél hétig végez abortuszokat. Először Lengyelországban, majd Portugáliában járt. A Portugál védelmi miniszter két hadihajót küldött, hogy megakadályozza a bejutásukat a Portugál vizekre. 12 mérföldre a Portugál vizektől tartóztatták fel őket. Egyetlen helyi hajó sem akadt, amely kihajózta volna a parton várakozó nőket. “Az elején nagyon dühösek voltunk, mivel a hajó fel lett tartóztatva, és azt hittük, hogy megbukott a kampány” – mondja el egy Portugál aktivista a filmben- “de aztán rájöttünk, hogy ez a legjobb, ami történhetett, mivel minden média velünk kezdett el foglalkozni. ”
Anélkül, hogy a helyiekkel konzultált volna, Gommperts stratégiát váltott. Amikor egy portugáliai talk show-ban szerepelt, megmutatta kezében tarott pirulákat, és pontosan elmagyarázta, hogyan is kell őket bevenni, ha a nők vetélést akarnak otthon előidézni, kitérve a tabletták számára, az időre aminek el kell telnie két tabletta között, figyelmeztetvén őket, hogy lehetséges, hogy fájdalmat fognak érezni. A portugál anti-abortusz mozgalmár, aki úgyszint vendége volt a talk shownak a hajó működésének jogi korlátait kezdte firtatni. “Bocsájtson meg”- mondta Gomperts- “én úgy gondolom, hogy nem kellene olyan dolgokhoz hozzászólnia, amikről fogalma sincs…ok.. tudom, hogy mit és mint tehetek meg törvényes keretek közt. ” Majd az illető szemébe nézve folytatta: “Ami a terhességet illeti, mivel ön férfi, ha a barátnője terhes lesz, ön egyszerűen csak leléphet. Én most terhes vagyok, és amikor a múltban terhes voltam, volt egy abortuszom- már régen. Nagyon örülök annak, hogy megvan arra a lehetőségem, hogy kihordjam a terhességem, és annak is, hogy megvolt arra a lehetőségem, hogy megszakíttassam a terhességem, amikor erre volt szükségem. ” A férfira mutatott, és azt mondta: “Soha ön nem szült még, tehát fogalma sincs arról mit is jelent ez.” Két és fél év múlva Portugália legalizálta az abortuszt. Ahogy terjedt Gomperts tvs szereplésének a híre, úgy kezdték el más országbeli aktivisták meglátni az áttörési lehetőséget benne. Gomperts direkt módon elmondta a nőknek, azt, ami még sok helyen titok volt: vannak olyan gyógyszerek forgalomban, amik megszakítják a terhességet. A világ minden tájáról özönleni kezdtek az emailek, a tabletták és megszerzésük felől érdeklődvén. Gomperts abban szeretett volna segíteni a nőknek, hogy “megengedjék maguknak” a tabletták használatát, ahogy ő mondta, a kormányok és az orvosok legminimálisabban szükséges közbeiktatásával. Rájött arra, hogy ezt egyszerűbben is el lehet annál érni, hogy behajózik egy kikötőbe. Nem hajóra, hanem az internetre van szüksége.
Gomperts már nem egy hajóról dolgozik. 8 éve kezdte el a “Women on Web”, egy “telemedicicínás segélyszolgálat” működtetését, amely az egész világ körül segít a nőknek, akiknek tablettás abortuszra van szüksége. Egy egyszobás irodán osztozik meg a szervezet, Amsterdam egyik csendes utcájában, ahol piros és fehér virágok díszítik a téglaházak ablakait. Július elején látogattam meg Gomperts irodáját – 6 munkaállomás, pár polcnyi könyv, egy irodai szekrény, rajta “Bízz a Nőkben” matrica. A széles ablak egy udvarra nyílik, ahol egy kis szobros szökőkút spricceli a vizet.
A reggelen, amikor megérkeztem, a szeplős, fekete magasszárú tornacipőt viselő Gomperts, aki 48 éves, de fiatalabbnak néz ki éppen az egyik munkatársával, Renataval beszélgetett, aki a helpdeskes feladatokat látta el. Egy 22 éves brazíliai nő emailje volt a téma. Brazíliában az abortusz csak nemi erőszak, vagy az anya életének közvetlen veszélyeztetése esetén legális. “Segítségre van szükségem”- írta a nő. “Próbáltam máshonnan is információt szerezni a terhességmegszakításról”- írta később- “De nem jártam sikerrel. Kétségbe vagyok esve.” A világ népességének majdnem 40%-a olyan országokban él (Latin-Amerika, Ázsia, Perzsa-Öböl, Afrika), ahol vagy tilos, vagy nagyon nehezen hozzáférhető az abortusz. A WHO becslése szerint 2008-ban 21,6 millió illegális abortuszt végeztek világszerte, és körübelül 47,000 végződött ezek közül halállal. Hogy ezt a szám csökkenjen, a WHO felvette a Mifepristone-t, és a Misoprostolt a létfontosságú életmentő gyógyszerek listájára. A két gyógyszer kombinációja Indiában kevesebb mint 5 dollár, Európában körübelül 120 dollár. A Misoprostolt használják a terhesség és szülés alatt is, a vérveszteség csökkentésére, és különféle globális egészségügyi szervezetek arra fókuszálnak, hogy elérhetővé váljon magas születési halálozási rátájú országokban, mint például Tanzánia, Kenya, India, Nepál, Kambodzsa, Dél-Afrika. Gomperts elmondta, hogy havonta átlag 2000 kérelem érkezik hozzájuk nőktől akik szeretnének tablettás abortuszhoz jutni. (A gyógyszert sok helyen hirdetik az interneten, de sok a csalás, és nehéz kigazodni a honlapok között.) A 22 éves brazíliai nőnek válaszolva Renata- aki most 54 éves, és 26 éve költözött Amsterdamba, és aki arra kért, a munkájával kapcsolatban csak a keresztnevét használjam- azt írta, hogy először is tudniuk kell, hogy hány hetes terhes. A WOW csak akkor kezd egy esettel foglalkozni, ha a nő kevesebb mint 9 hetes terhes, hogy biztosak lehessenek benne, hogy a gyógyszer megérkezik mielőtt kifutnának az első trimeszterből.
Az online konzultáció során a brazíliai nő 7 hetesre határozta meg a terhességét. Semmifajta tünetét a méhen kívüli terhességnek(egy ritka, de akár halálhoz is vezethető állapot) nem észlelte magán. Július 5-én, három nappal a brazíliai megkeresés után a konzultációt egy orvosnak továbbították. Öt orvos dolgozik a WOW-nak, részmunkaidőben, van aki közülük mellette abortusz klinikán is végez műtéti beavatkozásokat. Gomperts nem mondta el, hogy az orvosok helyileg hol vannak, csak hogy konzultált egy jogprofesszorral, és mindenki “a törvényi feltételeknek megfelelően praktizál”. A hajóval szerzett tapasztaltai ellenére úgy döntött nem akar ezen a fronton ellenállásba ütközni. “Szeretnénk de-medikalizálni, kivonni az egészségügyi intézményrendszer fennhatósága alól az abortuszt, de jogilag az orvosok felelősek.” Az Amszterdami irodában Renata követte a brazil ügyet- az orvos miután átnézte és elfogadta a nő konzultációját, írt neki egy receptet (Mifepristone és Misosprostol) amit emailben elküldött az indiai exportőrnek, aki teljesíteni fogja a gyógyszer szállítását Brazíliába. A szállítmány egy tracker számmal lesz követve, úgyhogy mind a címzett, mind az amszterdami helpdesk tudni fogják követni az útját. Renata írt a brazil nőnek egy emailt, amiben elmagyarázta, hogyan kell a tablettákat bevenni, és mire számítson, amikor hatni kezdenek- vérzés, görcsök, rossz közérzet. Ha együtt veszik be a két tablettát, 95-98% hatásfokúak.
Gomperts a programot arra a radikális ötletre alapozta, hogy orvosok közvetlen bevonása nélkül nyújtson abortuszt, és olyan országokban élő nőknek szánta, ahol vagy nincsenek abortuszklinikák, vagy nagyon korlátozottan lehet csak abortuszhoz jutni. Ennek ellenére, a program amit kidolgozott az USA-beli aktivisták számára is sok előnyt kínál, mivel az USA-ban a procedúra egyszerre legális, de egyre nehezebben hozzáférhető. Az amerikai aktivisták úgy gondolják, a gyógyszeres megoldás, amennyiben a gyógyszer ugyan messzi, de megbízható helyről érkezik átalakíthatja az ellátást- tehát hiába zárnák be akár az összes abortuszklinikát. A tablettás abortusz órákon át tart, a műtéti pedig percekig, és a tablettás fájdalmasabb is lehet. Egy holland nő, akivel beszéltem, akkor rendelt abortusztablettát a WOW-ról, amikor külföldön élt 2012-ben. “Amikor a görcsök elkezdődtek, borzasztóan éreztem magam” -mondta el nekem. 40 éves volt ekkor, már volt egy 7 éves gyereke akit egyedül nevelt, nem volt komoly kapcsolata, és nem szándékozott teherbe esni. A Nyugat Afrikai Burkina Faso-ban élt ekkor. Az abortusz alatt elküldte a fiát egy barátjához, bezárkózott, teát ivott, zenét hallgatott. “Hánytam, vettem egy forró fürdőt, éreztem a görcsöket, ágyba feküdtem, ment a hasam, megint vettem egy forró fürdőt. Nagyon fájdalmas volt, de legalább tudtam, hogy mi történik.”
Amikor a nők beveszik az abortusztablettát, és bármilyen kétely merül fel- például azzal kapcsolatban, hogy nem véreznek-e túl sokat- írhatnak a WOW-nak a kérdéseik kapcsán. A helpdesk személyzete küldeni fog egy standardizált listát a figyelmeztető jelekről, de arra van kiképzeve, hogy ne bírálja el senki egyéni tüneteinek a súlyosságát. “Innen távolról nem tudjuk megítélni az ön helyzetét, ezért az tanácsoljuk, keressen fel egy orvost” -mondta Gomperts “A mi szolgáltatásunk eddig tud terjedni.” Azt mondja, ez nem egy olyan megkötés, amely veszélybe sodorná a nőket. “Ha úgy érzi, valami nem stimmel, a legfontosabb, hogy ezt fel tudja ismerni. Erre képesek a nők. A helpdesk meggyőződik róla, hogy orvoshoz mennek, ha valami esetleges problémát indikálna.” Ha a nők orvoshoz fordulnának, a WOW arról is felvilágosítja őket, hogy amennyiben olyan országban élnek, ahol tartaniuk kell a büntetőjogi következményektől, hogyan kerüljék el a felelősségre vonást. hhoz, hogy a Mifepristone és Misoprostol később kimutatható nyom nélkül felszívódjanak, a nyelv alá, vagy a szájpadláshoz kell őket helyezni. Ha a hüvelyen át használják őket, nyomot hagyhatnak. Gomperts elmondta, hogy semmi egészségügyi indoka nincs annak, hogy a nők bárkinek elmondják, hogy abortusztablettát használtak. Ha kezelésre van szükség, akkor pontosan ugyanaz lesz mintha spontán vetélésük lenne. “Nem kell a nőknek attól félni, hogy ha szükségük lenne rá, orvoshoz forduljanak, és semmi olyat nem kell tenniük, amellyel a büntetőjogi felelősségüket bizonyítanák.”
Brazíliában idén nyáron több nő is jelentette a WOW-nak, hogy a várőrség lefoglalta a csomagjaikat. Gomperts és a személyzete elkezdte a brazíliai nőket arra kérni, próbáljanak máshonnan is segítséget szerezni, és linkelet küldtek például Mexikói klinikákhoz, ahol olcsón lehet abortuszhoz jutni.
A 22 éves brazil nő elmondta Renatanak, hogy nem tud utazni. Renata figyelmeztette, hogy nem garantált a szállítmány megérkezése, azt mondván: “Meg kell értened a helyzetet- máshol is kell próbálkoznod, mert van arra esély, hogy a csomag nem fog megérkezni. ” “Próbálkozok”- válaszolt vissza a nő. “Itt mindenki le akarja húzni a nőket. Négy tablettát árulnak, ami nem is a komplett adag, a havi fizetésem háromszorosáért. Nagyon köszönöm önöknek amit csinálnak. Nagyon sok embernek nagyon fontos.” Júlis 13-án egy nő egy teljesen új problémát jelentett be: a küldeményét követő tracking szám eltűnt az online nemzetközi postai rendszerből. “Nem tudom, hogy leadták-e a rendelést” -írja- “Segítsenek nekem, nagyon aggódom.”Gomperts ezzel a kérelemmel megkereste a WOW szállítási lánc illetékes láncszemét: Mohan Kale-t, a 44 éves indiai üzletembert, aki a gyógyszereket exportálja.Kale és Gomperts két éve találkoztak, amikor Gomperts indiába ment, új exportőrt keresve. Egy hosszú listányi potenciális üzleti partner meglátogatása során kereste fel Kale irodáját, és amikor megérkezett, és látta mennyire nyugodtan bánik Kale a dolgozóival rögtön szimpatikus lett neki.
Amikor leültek beszélgetni, Kale elmondta, hogy a felesége szociális munkás, és ő is részt vesz helyi segélyszervezetek munkájában. “Nem dicsekedni akart”- mondja Gomperts- “az ellenkezője volt ennek. Egyszerűen csak felelősséget szeretett volna vállalni az országa szenvedésének enyhítésében. Amikor múlt hónapban Skypeoltam vele, Kale elmondta nekem, hogy a Kale Impex 1500 fajta gyógyszerészeti összetevőt szállít, köztük a Mifepristonet és a Misoprostolt, és $4.5 millió az éves árbevétele. Elmondta, hogy megérti miért volt fontos Gompertsnek, hogy egy gyógyszerexportőr legyen a közvetlen üzleti partnere. “Ez egy sima tabletta, és még mindig nem lehet szabadon hozzájutni”- mondja nekem. Amikor Skypeoltunk, megkért, hogy kapcsoljam be a kamerát, és egy kötegnyi papírt mutatott. “Látod ezeket?” -kérdezte. “Ezek a levelek olyan nőktől jöttek, akik megkapták a csomagjaink. ” Megkértem, hogy olvasson fel egyet, és egy Malaysiai üzenetet választott. “A barátom és én nem tudunk túl jól angolul, de nagyon jó munkát végez a Women on Web. Nagyon hálásak vagyunk a segítségért, és a támogatásért, és meg szeretnén köszönni mindent amit tesztek. Hasonló levelek vannak Gomperts irodájában is. Az egyik Kenyai levél ezt írja: “Ma megszereztem a csomagot a Nairobi-i postáról. Megcsókoltam a tablettákat, amikor a kezeimbe hullottak.” Egy másik levél Észak Írországból: “Pár hónapja használtam az önök szolgáltatását. Ma végre megtudtam, hogy minden visszaállt a normális kerékvágásba (bármit is jelentsen ez) lehet, hogy furcsán hangzik, de csak NAGYON meg szerettem volna köszönni önöknek ” Kale több oldalnyi levelet mutatott, felolvasván a helyeket, ahonnan küldték őket: Costa Rica, Málta, Pakisztán, Új-Zéland, Chile, India, Uganda, Írország, Brazilia, Dél Korea, Szaudi Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Lengyelország, Algéria. “Olyan sok ország” -mondja csodálattal Kale.
Kale a Mifepristone és a Misoprostol postázásáért pénzt kér. A WOW 90 eurós felajánlást kér a nőktől, amelyet a fenntartási költségekre fordít. Aki azt mondja, nem tudja ezt megengedni magának, mint pl a 22 éves brazíliai nő, az is megkapja a gyógyszert. Tavaly a nők kb kétharmada ajánlotta fel ezt az összeget, a többiek vagy egy kissebb összeget küldtek, vagy semmit.
Miután 2 és fél éven át minden probléma nélkül dolgozott együtt Kale-el, Gomperts elkezdett szállítási és postai követési porblémákba ütközni tavaly tavasszal.

FOLYT KÖV

Rózsák és Intézményi Erőszak

A Spanyol Szülészek és Nőgyógyászok Szövetsége (SEGO) közleményben jelentette be, hogy elemzi a Nők Intézete (Instituto de la Mujer) által a nők lealacsonítása kapcsán kritizált tartalmakat a hivatalos szakmai lapjában.

A kritikus hangokat kiváltó képregények Dr. Javier Server Gozálvez, a Gandia Kórház nőgyógyászának munkái, aki biztosította az El Mundo-t, hogy nem fog nyilatkozni, mielőtt az ügyvédjével és a szakmai kollégiumával találkoznia, mivel “nagyon kényes kérdésről van szó” és “később kíván az ügyben nyilatkozni”.

A SEGO pénteki nyilatkozata szerint “a humoros rajzok publikálása kapcsáni botrány miatt a szervezet megvizsgálja a rajzok által kifejezett tartalmakat, a direkt és indirekt üzeneteket, amik sértőek lehetnek a nőkről kialakult képre nézve. A nyilatkozat hozzáteszi, hogy a SEGO “egy szakmai szervezet, amelynek célja a nők szexuális és reproduktív egészségének megőrzése” és “semmilyen szándékában sem állt a nőkről kialakult kép megsértése”. A nyilatkozat szerint “mindenfajta más interpretáció helytelen, és nem áll összangban a szakemberek szándékaival, akiket a szervezet képvisel.”

A hír azután terjedt el, miután a nők érdekképviseleti szervezete írásban kérte a kollégiumot, hogy távolítsa el az először a szakmai hírlevélben megjelent képregényeket, amik többek ábrázolnak között idős nőket kilógó méhhel, viccelődnek a prostituátak higiénés körülényein, vagy például a női inkontinenciából csinálnak viccet.

A SEGO elnöke, Joseph Maria Laila azután írta alá a nyilatkoztatot, miután előzőleg megvédte a képregények tartalmát “ne törődjenek vele sokat, majd ez a hangulat is elmúlik”- nyilatkozta először, amikor a botrány kitört

A Spanyol Betegjogi Képviselők Egyesülete is felkérte az Egészségügyi Minisztert, Leire Pajint, hogy lépjen fel a SEGO ellen a képregények publikálása kapcsán, amelyek “megsértenek és nevetségessé tesznek”. “Elfogadhatatlan, hogy ezek a képregények elkészültek” – nyilatkozta az Egyesület elnöke, Carmen Flores.

FORRÁS: http://www.elmundo.es/elmundo/2011/09/23/espana/1316775194.html

A spanyol szülészeti erőszak elleni mozgalmat kirobbantó képregények angolul és magyarul:

sego5

Kisfiú, de ha inkább lányt szeretne meg lehet oldani!

sego6

Rakd gyorsan vissza, még nincs aláírva a beleegyezési nyilatkozat! (farfekvéses szülés)

sego4

Majd a nyár után műttetem meg a vizeletvisszatartási nehézségeimet… most úgyse tűnik fel senkinek… …Igen, a hőmérséklet miatt!

sego3

Doktor úr, miért gondolja, hogy nekem ebből az oltásból tripla adagra lenne szükségem?

sego2

Három évente az nagyon ritkán van, az én nőgyógyászom három havonta csinál méhnyakrákszűrést.

sego1

Amíg meg nem műtteted a méhelőreesésedet, nem fogok veled futni menni!

sego8 sego_7

Roses Revolution Facebook::

https://www.facebook.com/pages/Roses-Revolution-R%C3%B3zs%C3%A1k-forradalma/1576832335869643

https://www.facebook.com/pages/Roses-Revolution-UK/614051081986049

Hogyan Vesztettel El Minden Hitemet Az Abortuszellenzők Mozgalmában

FORRÁS: http://www.patheos.com/blogs/lovejoyfeminism/2012/10/how-i-lost-faith-in-the-pro-life-movement.html

A felsőoktatás második évében én voltam az Egyetememen az “Életigenlő Diákok” elnöke. A harmadév őszén elvágtam minden kapcsolatom az abortuszellenes (“pro-life”) mozgalommal. Ot évvel később minden kis maradék hitem elvesztettem a mozgalommal. Az alábbiakban adnám közre a történetem.

Egy olyasfajta evangéliumi keresztény családban nőttem fel, ahol az abortusz a legfontosabb politikai kérdés. Úgy nőttem fel, hogy komolyan hittem, hogy az abortusz gyilkosság, és még amikor megszűntem “pro-life”-ként identifikálni magam, akkor is eleinte elhittem ezt. De miért szakítottam meg akkor a kapcsolatom a mozgalommal? Egyszerűen mert megtudtam, hogy a minnél teljesebb körű hozzáférés a fogamzásgátláshoz, és nem az abortuszok betiltása a kulcs az abortuszok számának csökkenéséhez. Mivel az abortuszellenes pro-life mozgalom az abortusz betiltására fókuszál, és általánosságban ellenzi a fogamzásgátlók szélesebb körű terjesztését, tudtam, hogy többé nem illek a soraikba. Azt is megtudtam, hogy igazából a pro-choice progresszív politikáját vallók akik segíteni tudnak az abortuszok számának csökkenésében, az által, hogy támogatják a fogamzásgátlás szélesebb körű használatát. Már többé nem hívtam magam pro-life-nak.

A magzati személyként való konceptualizálásáról és a nők önrendelkezéséről vallott nézeteim sokat változtak azóta a nap óta, de amikor másfél éve elkezdtem blogolni, komolyan hittem, hogy a pro-life mozgalom retorikáját a “meg nem született gyermekek” “meggyilkolásáról” komolyan lehet venni. Teljesen komolyan állítottam, hogy a pro-life abortuszellenes mozgalom nem nőellenes és szexellenes, és az abortuszellenzők teljesen komolyan hiszik, hogy a zigóta/embrió/magzat egy ugyanolyan ember mint akárki más, és ugyanúgy védeni kell az életét. Elhittem, hogy ugyan a pro-life mozgalom akciói pont a szándékkal ellenkező hatást érik el, de csak mert rosszul informáltak a pro-liferek. Írtam egy posztot, praktikus tippekkel abortusz ellenzőknek. Elhittem, hogy a pro-life mozgalom őszinte szándékú, csak éppen nagyon ignoráns azt illetően, hogyan érhetné el a célját.

Arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt igazam. Gyerekként, tinédzserként, diákként teljesn őszintén elhittem, hogy az élet a fogantatástól kezdődik. Teljesen őszintén azért elleneztem az abortuszt mert azt hittem, hogy gyilkosság- semmi köze nem volt a nézeteimnek a nőellenességhez, vagy a szexellenességhez. Azt gondoltam, hogy a pro-life mozgalomban részt vevő szervezetek, vezéralakok, politikusok is ugyanennyire hitelesek. Azt gondoltam, hogy csak mint én, “meg nem született gyermekek életét akarják megmenteni.”

Arra a következtetésre jutottam, hogy hülyét csináltak belőlem.

Meg szeretném osztani a történetét annak, ahogy erre rájöttem. Te, kedves olvasóm, ha azok közé tartozol, akik ellenzik az abortuszt, mert szerinted gyilkosság, és szeretnéd “a meg nem született gyermekek életét megmenteni”, remélem meg tudlak győzni arról, hogy a pro-life mozgalom nem segít ezen cél elérésében, egyszerűen átvertek téged, és sokkal többet tudnál tenni az abortuszok megelőzéséért, ha a pro-choice mozgalmat támogatnád. Kérlek hallgass végig, mielőtt elkezded rázni a fejed.

Taktikaváltás És A Kötelékek Felbontása

Akkor kezdődött, amikor egy szeles októberi napon 2007-ben elolvastam egy cikket a New York Times-ban http://www.nytimes.com/2007/10/12/world/12abortion.html?_r=0

ez a cikk teljesen felrázta az eddigi perspektívámat, de az abbéli hitemet, miszerint az abortusz gyilkosság, illetve a vágyam a meg nem született gyermekek megmentésére nem változtatta meg. Ehelyett a rádöbbentett, hogy a pro-life mozgalom erőfeszítései teljesen hátramutatóak, és teljesen megváltoztatta a stratégiai elképzeléseim.

Az abortusz betiltása nem csökkenti z abortuszok számát

Az első dolog, amit a New York Times cikkből megtudtam, teljesen lesokkolt: kiderült, hogy az abortusztilalomtól nem csökken az abortuszok száma.

Egy átfogó nemzetközi tanulmány megállapította, hogy az abortuszok száma hasonló azokban az országokban ahol legális a procedúra, és azokban ahol nem, arra utalva, hogy a betiltás nem téríti el azokat a nőket, akiknek abortuszra van szüksége.

A kutatás azt is megállapította, hogy azokban az országokban ahol legális az abortusz, a procedúra biztonság, viszont azokban, ahol be van tiltva, és titokban végzik veszélyes. Globális szinten az abortuszok a nők körében a terhesség és a szülés alatt bekövetkezett halálozás körübelül 13%-áért felelősek, és átlagban 31 abortusz jut minden 100 élve szülésre.

Az Egészségügyi Világszervezet és a New York-i reproduktív jogi szervezet, a Guttmacher Institute kutatásának eredményeit pénteken publikálják a Lancet-ben.

Van egy globális térképünk a művi terhességmegszakításól, amely lefedi mind azokat az országokat, ahol nagyon szigorúan a törvények, mind azokat ahol legális a procedúra- nyilatkozta Dr Paul Van Look, az Egészségügyi Világszervezet Reproduktív egészséggel és a vonakozó kutatásokkal foglalkozó osztályának vezetője. “Amire jutottunk, hogy a törvénykezés nem befolyásolja a nők döntését az abortuszt illetően. Ha a nemkívánt terhesség esete áll fennt, nem számít, hogy a törvény korlátozó vagy liberális.

Amit a törvénykezés nagyban befolyásol a kutatók szerint, az abortuszhoz kapcsolódó veszélyek. “Általánosságokban beszélve, ahol legális az abortusz, ott biztonságos körülmények között lehet hozzájutni- mondja Dr Van Look- és ennek az ellenkezője is igaz, ahol nem legális, ott veszélyes körülmények között, nem megfelelően képzett emberek fogják végezni.”

Teljesen elképedtem attól, amit olvastam. Megnéztem a linket, ami a tanulmány összefoglalójára mutatott, kinyomtattam az egészet, hogy elolvassam ebédszünetben, aztán elmentem órára. Ahogy aztán átnéztem a tanulmányt egy tálnyi taco felett a későbbiekben, azon gondolkoztam, hogy miért nem mondta ezt soha nekem eddig senki. Sokkolt, hogy a legkevesebb abortuszt az abortuszok száma a legalacsonyabb azokban az országokban, ahol a leginkább legális és könnyen hozzáférhető az abortusz, és általánosságban azokban az országokban van a legtöbb abortusz, ahol illegális a procedúra. Ez igaz. LINK http://www.guttmacher.org/pubs/fb_IAW.html

A széles körben korlátozó abortusz rendelkezések nem társulnak kevesebb abortusszal. Példának okáért az abortusz rátája átlagban 29/1000 szülőképes korú nő Afrikában, 32/1000-ből Latin Amerikában- két olyan régióban, ahol a legtöbb országban a legtöbb esetben illegális az abortusz. Nyugat Európában, ahol az abortusz nagy általánosságban szabadon elérhető, ez az arány átlag 12/1000.”

Az abortusz betiltása igazából nincs hatással az abortuszok számára. Engem akkor semmi nem tudott volna jobban sokkolni. Amit megtudtam, hogy az abortusz betiltásának csak egy következménye van- az abortusz illegális, és veszélyesebb lesz.

Majdnem 50,000 nő hal meg évente a világban nem megfelelő körülmények közt végzett abortuszok miatt, és még sokkal többen komoly sérüléseket szereznek, vagy meddővé válnak. Ezek a halálesetek szinte mind olyan országokban történnek, ahol az abortusz illegális- és ezért titokban végzett. Amikor Dél-Afrikában legalizálták az abortuszt, az abortuszhoz köthető halálozások több mint 90%-al csökkentek.

Rájöttem, hogy a Roe vs. Wade törvény (az amerikai abortusz legalizáció kezdete- a ford.) semmissé tétele nem állítaná meg az amerikai nőket abban, hogy abortuszuk legyen, viszont az abortuszt igénybe vevő nőket büntetné azzal, hogy arra kényszerítené őket, hogy a testi épségüket kockáztassák. Ez persze teljesen ok, ha az a cél, hogy ezek a nők bűnhődjenek, de ha az a cél, hogy a meg nem született gyermekeket ne gyilkolják meg, ez a stratégia nagyon is hatástalan.

Az Igazi Megoldás: Fogamzásgálás

De ha az abortusz betiltása nem csökkenti az abortuszok számát, akkor mivel lehet ezt elérni? Miért van bizonyos országokban sok abortusz, másokban pedig kevés? Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz:

Mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb rátával rendelkező régiók európában találhatóak, ahol az abortusz nagy általánosságban széles körben hozzáférhető. Nyugat-Európában a ráta 12/1000, de Kelet-Európában 43/1000. Ez a tény arra reflektál, hogy Kelet Európánan kevesebben használnak fogamzásgátló szereket, illetve olyan, kevésbé megbízható szerekkel élnek mint a gumióvszer, a megszakításos közösülés, a naptármódszer.”

Ültem ott a közösségi teremben, és olvastam ebédközben, hogy a fogamzásgátlás népszerűsítése lenne a legbiztosabb mód az abortuszok számának csökkentéséhez. Ahogy próbáltam ezt feldolgozni, folyon eszembe jutott, hogy a pro-life abortuszellenes mozgalom ellenzi az iskolai felvilágosítást és a tinédzserek számára a fogamzásgátló szerek elérhetővé tételét. Tudom, mert hallottam ezeket a dolgokat, amikor jártam az egyik pro-life bálból a másikba, olvastam erről a pro-life kiadványokban. A pro-life mozgalom anti-fogamzásgátlás, de hát a fogamzásgátlás ellenzése csak növeli az abortuszok számát.

Ahogy gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy ezek a dolgok igazából teljesen nyilvánvalóak. Az abortusz oka a nemkívánt terhesség. Ha sikerül megszabadulni a nemkívánt terhességektől, akkor gyorsan megszabadulunk az abortusztól is. Ha az abortuszt csak simán betiltják, akkor a nők nyakán fog maradni a nemkívánt terhesség. Az abortusz betiltásától nem lesznek ezekből a terhességekből tervezett és várt terhességek, és sokan mindent meg fognak tenni, hogy megszabaduljanak tőlük, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy válfával, vagy veszélyes vegyszerekkel kell próbálkozniuk, vagy illegális abortusz ellátókhoz folyamodniuk. Rájöttem, hogy az abortuszok számának csökkentéséhez a nem kívánt terhességek számának csökkentése vezet, és ennek az eszköze a fogamzásgátlás, amely segít a nőknek eldönteni mikor(már hogyha) akarnak terhesek lenni.

Rájöttem, hogy csak egy módon nyer az egész fogamzásgátlás-ellenesség értelmet, mégpedig ha a cél a nők szexuális életének a korlátozása, hiszen a fogamzásgátló segítségével “következmények nélkül” szexelhetnek a nők. Én soha de soha nem azért elleneztem az abortuszt, mert azt akartam, hogy a nők “nézzenek szembe a tetteikkel”. Én mindig csak arra vágytam, hogy a “meg nem született gyermekek életét megmentsem”. Gyerekként könnyekig meghatott a gondolat, hogy milliónyi babát öl meg az abortusz évente. Ha egyszer az az ára annak, hogy megmentsük ezeket az életeket, hogy megkönnyítjük a nőknek, hogy szexeljenek, ám legyen, akár akkor is, ha azt a nézetet vallja az ember, hogy ez bűn, hiszen ez nem nagy ár a millió élet megmentéséért.

Ahogy közeledett a következő órám, visszatettem a kinyomtatott lapokat a hátizsákomba, és kisétáltam az októberi napra. Teljesen fel voltam kavarodva, de egy dolgot biztosan tudtam: már nem hívhatom magam pro-life-nak mivel, nem tudom többé a mozgalom politikai céljait támogatni. Már nem akarom, hogy megfordítsák a Roe vs Wade rendelkezés ítéletét, vagy, hogy betiltsák az abortuszt. Ehelyett egy olyan világért szeretnék dolgozni, ahol mindenki hozzá tud férni megfizetnető fogamzásgátláshoz, és a nem kívánt terhességek száma minimálisra csökken. Azon a napon lettem pro-choice.

De Mi Lesz A Zigótával?

Az öt évben, ami azóta az októberi nap óta eltelt, már sok dolgokban megváltozott a véleményem. Már nem tartom az abortuszt gyilkosságnak, mivel nem gondolom, hogy a zigóta/embrió/magzat “személy”. Arra is rájöttem, hogy a személyként való konceptualizálás teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a zigóta/embrió/magzat egy másik ember testében növekszik. Sok okból én a megszületést látom a legfontosabb határvonalnak.

A perspektívám megváltozása ellenére is hajlandó lettem volna még legalább kételkedni a pro-life mozgalomban. Miért is? Azért, mert elhittem, hogy a pro-life mozgalom azért ellenzi például a fogamzásgátló tablettát, mert az egy “abortifacent” (vetélést okoz- a ford.). Ez azt jelenti, hogy a pro-life mozgalom ellenezheti a tablettát, mivel gyilkosságnak tartja, akárcsak az abortuszt, ugye mindenfajta logikai bukfenc nélkül. Az utóbbi pár hónapban nagyon sok mindent olvastam, aminek kapcsán megváltozott a véleményem erről.

Tényleg Öl A Fogamzásgátló?

(felnőtt nőket egyébként igen- a ford.) Szeretném ezt most egy kis biológiával kezdeni. Minden hónapban megérik egy petesejt, a petevezetékbe kerül, ha vár rá sperma, megtermékenyülhet, és ennek a megtermékenyült petesejtnek saját, csak rá jellemző DNS-e lesz. Nekem azt tanították, ekkor kezdődik az élet, ekkor ad neki Isten lelket, ekkortól kezd formálódni a személyiség. Ez a zigóta a petevezetékből elindul a méhbe, ahol beágyazódik a méh falába, és kezdődik a terhesség.

A fogamzásgátló tabletta leginkább azáltal fejti ki a hatását, hogy nem engedi a peteérést megtörténni, illetve megállítja a spermákat, hogy ne tudják a petesejtet megtermékenyíteni.

A pro-life mozgalom vezető szervezetei szerint megvan annak az esélye, hogy a fogamzáságló tablettát szedő nőknek lehet köztes ovulációja, és ha a sperma valahogy el tud jutni a petesejthez, megtermékenyülhet. A fogamzásgátló a méhfalat is evékonyítja, ezért ez a petesejt nem fog tudni beágyazódni, és ki fog ürülni a hüvelyen keresztül, ahelyett, hogy beágyazódna.

Ezt így írja le a Life Issues Institute cikke:

Az ösztrogén szinte olyan alacsony, hogy nem minden eseben nyomja el a peteérést, és ilyenkor megtörténhet, amit áttöréses peteérésnek nevezünk- olyan peteérés, ami áttör a gyógyszer hatásán, és egyszerűen egy peteérés. Egyszerűen csak megtörténik. Ilyenkor létrejöhet megtermékenyülés. De ha megtörténik, a petesejt nem tud beágyazódni a méh falába, mert a tablettának van egy másik hatása is: megkeményedik a méhfal nyálkahártyája, és ilyenkor egy mini művi abortusz zajlik le, az élet első hetében.”

Mennyire gyakori az áttöréses ovuláció az olyan nők körében akik alacsony ösuztrogén tartalmú mini tablettát használnak? Vegyünk egy magas becslést- 20%. Az arány valószínűleg alacsonyabb ennél. Milyen gyakran jön létre terhesség, ha van egy várakozó petesejt? Nem többször mint mondjuk 2-3 alkalom a 20-ból. Szóval ha ezzel a 20-as számmal kalkulálunk, ami elég magas, akkor ebből 2-3% megtermékenyülési arány következik. De tény az, hogy terhesség legfeljebb 1%-ból lesz, és a másik 1-2%-ban megtermékenyül a petesejt, de nem tud beágyazódni, és a kis embriónyi baba meghal.

Ebből azt szűrhetjük le, hogy a széles körben elterjedt fogamzásgátló tabletta az esetek 97-98%-ában megakadályozza a terhesség létrejöttét, de 2%, vagy akár magasabb arányban korai abortuszhoz vezet. A normál klinikai gyakorlat során nem lehet megállapítani mikor melyik eset áll fennt.

Amikor először tudtam meg, hogy a fogamzásgátlás, és nem az abortusz betilása az abortuszok csökkentésének legbiztosabb módja, már ismertem ezt a pro-life érvet, de úgy voltam vele, hogy olyan sok abortuszt megakadályozna a tabletta, hogy ez kiegyenlíti azt a kevés esetet, amikor az ilyen vetélés megtörténne. Ezen érvelés ellenére, legalább meg tudtam érteni a pro-life mozgalmárok fogamzásgátló tabletta ellenességét. Hajlandó voltam legalább jóindulatú kételyeket táplálni irányukban, és azt feltételezni, hogy tényleg “a meg nem született gyermekek életét akarják megmenteni” csak éppen rosszul csinálják.

A későbbiekben a tudomásomra jutott, hogy egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a fogamzásgátló tabletta nem vezet a megtermékenyült petesejtek kilökődéséhez. Egyre inkább azt éreztem, hogy a pro-life mozgalom nem fél a tudományos tényeket manipulálni, ha éppen szükségét érzi, és ez összezavart, mert nem tudtam mi lehet a motiváció amögött, hogy azt állítják a fogamzásgátló tabletta abortuszt okoz, mikor a tudományos tények ennek ellentmondanak. Azt is észrevettem, hogy akkor sem riad vissza a tények meghamisításától a pro-life mozgalom, amikor például az abortusz állítólagos káros szövődményeiről van szó, pl a depresszióról, vagy a mellrákról. Nagyon hátramutató, hogy azért szopják ki az ujjaikból ezeket a “tudományos állításokat”, hogy elijesszék a nőket az abortusztól, ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogy a nem kívánt terhességek számát csökkentsék. Egyre jobban zavart a pro-life mozgalom viszonyulása a tudományhoz.

A Legnagyobb Gyilkos: A Nő Saját Teste

Mivel ugye azt gondoltam, hogy a pro-life mozgalom szerint a fogamzásgátló tabletta abortuszt okoz, legalább valahol meg tudtam érteni miért ellenzik, és legalább képes voltam jóindulatot táplálni irántuk. Egészen addig, amíg el nem olvastam ezt http://sarah-whoiamwithoutyou.blogspot.com/2012/10/anti-birth-control-or-anti-women.html:

A fogamzásgátlót ellenzők kifelejtenek egy nagyon fontos tényt: a nők teste természetes módon kiveti magából a megtermékenyült petesejtek minimum 18%-át. Ez azt jelenti, hogy ha védekezés nélküli szexuális életet él valaki, ami egy petesejt megtermékenyüléséhez vezet (30% esély) akkor az így keletkező zigótának 18% esélye van a kilökődésre. Az emberi test természetes úton abortál az esetek majdnem 20%-ában. Tehát akkor most a fogamzásgátló növeli a zigóták abortálódásának esélyát, vagy csökkenti? Matekozzuk ki:

Fogamzásgátló nélkül:

  • 100 fogamzóképes nőből, aki nem szed fogamzásgátlót, 100-nak van peteérése minden hónapban

  • a 100 petesejtből 33 fog megtermékenyülni

  • ebből a 33-ből 18%-ot vet ki magából a méh

  • 100 fogamzásgátlót nem szedő nő esetében tehát 6 zigóta “hal meg”

Fogamzásgátlóval:

  • 100 fogamzóképes korú nőből körübelül 6-nak van peteérése

  • ebből a 6 petesejtből 2 termékenyül meg

  • ennek a 2 petesejtnek 100%-át kiveti a méh

  • tehát 100 fogamzásgátlót szedő nőre 2 “halott” zigóta jut

tehát kimondhatjuk, hogy a fogamzásgátló szedése igazából kevésbé valószínűvé teszi, hogy a nő teste megtermékenyült petesejteket vessen ki. Ha elhiszed, hogy az élet a fogantatáskor kezdődik, nem az lenne a morális kötelességed, hogy megakadályozd a “zigóta- abortuszokat” Ha tényleg elhiszed, hogy a zigóta=személy, akkor több embert ölsz meg, ha nem szedsz fogamzásgátlót.”

Őszinten megmondom, hogy ez engem teljesen sokkolt. Kételyeim voltak a számokkal kapcsolatban, úgyhogy én is utánanéztem, és úgy gondoltam, a pro-life mozgalom által promótált számokat(a megtermékenyített petesejtekről amik nem ágyazódnak be a fogamzásgátlót szedőknél) kívánom használni. Ugye emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy nincs arra tudományos bizonyíték, hogy a hormonális fogamzásgátlás ahhoz vezetne, hogy nem ágyazódnak be megtermékenyült petesejtek. Azért szerettem volna a pro-liferek adatait használni, hogy senki se vádolhasson “liberális részrehajlással”. Szóval utánanéztem a tényeknek. http://www.patheos.com/blogs/lovejoyfeminism/2012/10/zygotes-lost-with-birth-control-v-without-birth-control.html

Arra jutottam, hogy a fentebb idézett számok nem fedik a tényeket. Igazából minden 100 fogamzásgátlót szedő nőre jut 0.15 megtermékenyült petesejt ami kilökődik. A fogamzásgátlót nem szedő nőket illetően 16 megtermékenyült zigóta lökődik ki 100 nőre számolva. A fenti cikk túl konzervatív számokkal operált, és ezáltal méginkább igaz amit mond. Azok a nők “ölik meg a gyermekeiket” akik nem szednek fogamzásgátlót nem azok akik szednek.

Miután megcsináltam a saját számításaim, a pro-life mozgalom számaival, arra jutottam, hogy a fogamzásgátló tabletta abortuszt okozó hatásával előhozakodni csak elterelés, hiszen mi más lenne. Ha a pro-life mozgalom tényleg elhiszi, hogy annak a nagyon kicsi esélye, hogy egy zigóta ne tudjon beágyazódni a fogamzásgátló tabletta miatt elég ok arra, hogy ellenezze a hormonális fogamzásgátlást, akkor annak a sokkal, de sokkal nagyobb esélye, hogy a fogamzásgátlót nem szedőknél maguktól kilökődnek a zigóták sokkal de sokkal nagyobb aggodalommal kellene, hogy eltöltse őket. Mindenki, aki elgondolkozik ezen, és teljesen komolyan elhiszi, hogy egy zigóta egyenértékű egy felnőtt emberrel, veled vagy velem, és “meg akarja menteni a meg nem született gyermekek életét” arra a következtetésre kell, hogy jusson, hogy a felelőségteljes cselekedet minden nőnek fogamzásgátlót szednie. Na persze a pro-liferek adatai szerint így is “meghalnak” majd be nem ágyazódott zigóták, de még így is sok ilyen “halált” meg lehetne akadályozni.

Miért Nincs Jótékonysági Maratonfutás A Zigóták Megmentéséért?

Fred Clark ebben a cikkben azt veti fel, hogy amennyiben az abortuszellenzők, akik komolyan gondolják, hogy minden megtermékenyített petesejt egy aktuális személy, akkor jótékonysági maratonokat kellene szervezni a megmentésükért http://www.patheos.com/blogs/slacktivist/2012/10/24/no-5k-for-the-biggest-killer-so-does-anyone-really-believe-its-a-killer/. Ez nagyban követi a gondolatmenetet amit a fentebbiekben vázoltam fel, csak éppen itt azon van a fókusz, hogy meg lehet-e menteni ezeket a zigótákat egyáltalán. Fred szerint ha a pro-life mozgalom tényleg a meg nem született csecsemők megmentéséről szól, és ha a pro-liferek tényleg elhiszik, hogy az élet a fogantatáskor kezdődik, akkor nagyon nagy hangsúlyt kellene, hogy fektessenek ezeknek az életeknek a megmentésére. De hát erről szó sincs.

Mondj egy betegséget, és lesz rá egy közhasznú alapítvány, ami a kutatásokat finanszírozza, és mindegyik ilyen alapítványnak meglesz a maga 5-km es futása, sétája, limonádé árusító utcai bódéja, sütivására, golfbajnoksága, bankettje, gálája, koncertje, fesztiválja, annak érdekében, hogy pénzt gyűjtsenek.”

De hát a legtöbb áldozatot követelő gyilkost illetően nincs semmi.

Nincs 5 vagy 10km-es futás. Nincs jótékonyági séta. Nincs olyan alapítvány, ami a kutatást promótálja. Nincs kutatás.

A halálos kór, ami minden valaha megfogant emberi életek 50%-át elemészti teljesen ignorálva van.

Jonathan Dudley így ír erről Broken Words http://go.patheos.com/?id=66723X1513031&site=patheos.com&xs=1&isjs=1&url=http%3A%2F%2Fwww.amazon.com%2FBroken-Words-American-Politics-ebook%2Fdp%2FB004J4WN6C%2F&xguid=a390b8df5f3a26650e3b48b13458be4c&xcreo=0&xed=0&sref=http%3A%2F%2Fwww.patheos.com%2Fblogs%2Flovejoyfeminism%2F2012%2F10%2Fhow-i-lost-faith-in-the-pro-life-movement.html&pref=http%3A%2F%2Fwww.patheos.com%2Fblogs%2Flovejoyfeminism%2Fpro-life-to-pro-choice&xtz=-60 című könyvében:

Hormonális zavarok, genetikai rendellenességek, és mindenfajta ismeretlen tényező miatt körübelül 50%-75%-a a megfogant embrióknak nem ágyazódik be a méhfalba, és távozik a menstruációs vérrel. Ha egyetértünk a pro-life mozgalmárokkal, miszerint minden embrió annyit ér, mint egy felnőtt ember, akkor az emberek több mint fele rögtön meghal. Ez a tény alapot szolgálna arra, hogy a pro-liferek a meggyőződésük szerint cselekedjenek. A legerkölcsösebb tett ebben az esetben a tudományos közösség mozgósítása lenne, hogy koncentrálják a tevékenységük nagy részét ezen halálesetek megakadályozására… .. Ha az orvostudomány akár csak 10%-át meg tudná menteni ezeknek az embrióknak -nem mintha tudnánk ezt, mivel senkit sem érdekelt ez eddig annyira, hogy feltegye a kérdést- akkor több életet mentenénk meg, mint együtt összesen a malária, HIV és diabétesz gyógymódjának felfedezésétel. Mondjatjuk azt, hogy ezek a hatalmas veszteségek természetesek, és ezért nem kell megszüntetni őket az embereknek, de hát ugyanez vonatkozik az AIDS-e, rákra szívbetegségre, és egyéb természetes halálokokra.

Mindenkinek, aki tényleg elhiszi, hogy “az erkölcsieket illetően az embrió egyenlő egy teljesen kifejlődött gyerekkel” az a fajta kutatás, amit Dudley felvet megkerülhetetlen kötelezettségként kellene, hogy felvetődjön.

De hát ugye nincsenek jótékonysági rendezvények, hogy az ilyesféle kutatásokat végző alapítványokat támogassák, és ilyen alapítványok sincsenek. Nincsen ilyen kutatás amit támogatni lehetne. “

Fred Clark cikke kapcsán is ugyanazt éreztem mint a korábban említett cikk kapcsán. A pro-life mozgalom nem a “meg nem született gyermekek megmentéséről” szól. Az sehogyan sem állna össze. Én gyerekként és tinédzserként tényleg elhittem, hogy az élet, az egyén létezése tényleg a fogantatáskor kezdődik, és én tényleg a “meg nem született gyermekeket” akartam megmenteni. Ha tudtam volna a fentebb idézett dolgokat, akkor támogattam volna az ilyenfajta kutatásokat, és hogy a szexuálisan aktív nők fogamzásgátló tablettát szedjenek, hogy csökkenjen a “halálesetek száma”. De hát nem tudtam ezekről a dolgokról semmit. A felnőttek ezekben a mozgalmakban, legalábbis a vezetők, biztos tudnak minderről, hiszen nem olyan bonyolult dolgok ezek. Biztos, hogy tudják mindezt, és nem tesznek semmit.

A Legnagyobb Képmutatás

A két cikk és a saját kutatásaim kapcsán arra jutottam, hogy a pro-life mozgalom, legalábbis a vezetőik teljesen következetlenek. Nem ellenezheti az ember azért a fogamzásgátlót, mert kilökődnek miatta megtermékenyült zigóták, miközben nem érdekli a fogamzásgátló nélkül kilökődött sokkal több zigóta, amiket teljesen természetesen vet ki magából a nők szervezete nap mint nap. Akkor semmiképp sem, ha elhiszed, hogy egy zigóta ugyanannyit ér mint egy kisbaba, vagy egy gyerek vagy egy felnőtt ember, és meg akarod menteni “a meg nem született gyermekek életét”. Ilyenféle gondolatokkal voltam elfoglalva, amikor is rátaláltam arra a két cikkre, ami kis maradék hitemet a pro-life mozgalomban is összezúzta.

Barack Obama, Pro-Life Hős?

Akik ellenzik az abortuszt Romney-re fognak szavazni, hiszen ő pl kifejezte támogatását a magzati életet védő törvényt illetően, amely betiltaná az abortuszt, de azt ezek az emberek nem veszik észre, hogy aki az elnökök körül eddig a legtöbbet tette az abortusz ellen az Barack Obama. http://www.religiondispatches.org/archive/sexandgender/6501/barack_obama,_pro-life_hero_/

Október 3-án a Washingtoni Egyetem Orvosi Tanszékén publikáltak egy kutatást, aminek komoly implikációi vannak az USA beli egészségpolitikára. A tanulmány fő szerzője, Dr Jeffrey Peipert szerint az abortuszok száma radikálisan, akár 75%-al csökenni fog, amennyiben a nők hozzá fognak tudni jutni a fogamzásgátló szerekhez ingyen. Peipert maga is nagyon “meg volt lepve”, és szeretné, ha minnél hamarabb publikálnák a kutatás eredményét, a választásokra hivatkozva.

Ahogyan azt a legtöbben tudják, az Affordable Care Act, Obama egészségpolitikai rendelkezéseinek csomagja megkívánná a fogamzásgátló szerek támogatását, amit ugye elleneznek a republikánusok, akik ellenzik a legális abortuszt. Viszont, ha Peipertnek igaza van, akkor az ACA lesz a leghatékonyabb pro-life rendelkezés az utóbbi 40 év során. “

Az ACA és a támogatott fogamzásgátlás kapcsán itt egy soha nem látott lehetőség a kompromisszumra az abortuszt illetően. A liberálisok igényeinek megfelelően a beavatkozás könnyen hozzáférhető, és biztonságos marad, és azok is döntéshez fognak jutni a reproduktív jogokat illetően, akik eddig nem tudnák a megfelelő anyagi körülményeket biztosítani ehhez. Cserébe a konzervatívok számára nagyban csökkeni fog az abortusz ráta (hasonlóan mintha illegális lenne az abortusz) de anélkül, hogy heves viták folynának, vagy a kormánynak közvetlenül bele kellene avatkoznia az emberek életébe.

Annyira nem vagyok naiv, hogy azt higyjem, hamar és könnyen el fogunk jutni erre a pontra, és azt sem várnám, hogy Tom Minnery, vagy Bryan Fischer Obamát ünnepelje mint a pro-life mozgalom hősét. Viszont azt gondolom, ha tényleg ördöginek tartják a konzervatívok az abortuszt, akkor erkölcsi kötelességük elfogadni egy olyan törvénytervezetet, ami nagyban csökkenti a számát.

Az Obamacare 75%-al csökkenthetné az abortuszok számát, de a pro-liferek ellenzik, és különösen tiltakoznak a fogamzásgátló szerek ingyenessé tétele ellen. Nem gondolják, hogy a nőknek hozzá kellene tudni jutni ingyenes fogamzáságtló szerekhez, még akkor sem, ha ez a legbiztosabb módszer az abortuszok számának csökkenéséhez. Ezzel, hogy pro-life retorikát használjak, “900,000 meg nem született gyermek életét lehetne megmenteni” .

Amikor még pro-life voltam, teljesen komolyan vettem, hogy ez arról szól, hogy “megmentsük a meg nem született gyermekeket”. Ha láttam volna akkor a fentebb említett tanulmányt- hogy a fogamzásgátlók ingyenessé tétele 75%-al csökkentené az abortuszok számát, akkor azonnal támogattam volna minden követelést a fogamzásgátlók ingyenessé tételére. Hiszen évente több száz ezer életről beszélünk.

Gyerekkoromban sírtam emiatt, a sok halál miatt. Bűnösnek éreztem magam, amiért én voltam aki túlélte az “abortusz-holokausztot”. Több százezer életet megmenteni? Azonnal!

De hát ugye a pro-life mozgalom foggal-körömmel harcol, hogy ellenálljon az Obamacare rendelkezéseinek. Van aki még a járulékos támogatást is elvenné a fogamzásgátló szerek kapcsán. Amikor olvastam a tanulmányt, és a pro-liferek reakcióira gondoltam az Obamacare kapcsán, teljesen lesokkolódtam. De ez csak rosszabb lesz…

Megnehezíteni A Gyereket Vállalók Anyagi Helyzetét.

Az egyik dolog, amire akkor 2007-ben rájöttem, hogy annak fényében, hogy 10 abortuszra vállakozó nő közül 6-nak már van gyereke, és a nők háromnegyede akinek abortusza volt azt nyilatkozta, hogy nem tudna megengedni még egy gyereket, ha csökkenteni akarjuk az abortuszrátát el kell érnünk, hogy a nőknek megfelelő anyagi körülmények álljanak rendelkezésre a terhesség kihordásához. A terhesség és a szülés drága, a gyereket hozzáadni az egészségbiztosításhoz drága, a gyerekfelügyelet drága, és íg tovább. Gyereket nevelni pénzbe kerül, és akik az abortuszt választják, tudják ezt. http://www.guttmacher.org/pubs/fb_induced_abortion.html

A válaszok, amiket a nők adnak arra kérdésre, hogy miért volt abortuszuk, felfedik, hogy megértik a szülővé válással járó kötelezettségeket. A nők háromnegyere említi, hogy mások, például már meglévő gyerekek jól-léte érdekében cselekszik, háromnegyedük nem tudna magának anyagilag megengedni, hogy kihordja a terhességet, háromnegyedük nem tudná ellátni a kötelezettségeit a munkahely/iskola/tőlük füffő családtagok felé, és a felük mondja, hogy nem akar egyedülálló szülő lenni, vagy párkapcsolati problémái vannak.”

Rájöttem, hogy ha a cél, hogy csökkentsük az abortuszok számát, akkor azon kellene dolgoznia a pro-life mozgalomnak, hogy anyagilag elérhetővé váljon a nők számára a gyerekvállalás. Hiszen az abortuszt választó nők háromnegyede nem tudja megengedni magának a gyerekvállalást. Ha valahogy tudnánk a szülőket jobban támogatni, ha kötelezővé válna például a fizetett anyasági segély, a gyerekfelügyeleti támogatás, az univerzális egészségbiztosítás a terheseknek és a gyerekeknek, akkor egész biztosan lennének olyan nők akik ennek hatására megtartanák a magzatuk. De hát az abortuszellenzők a legnagyobb ellenzői ezeknek a reformoknak is. Ezt tudtam 2007-ben is, mert én is egy ilyen családban nőttem fel. Úgy nőttem fel, hogy azt hittem el kell törölni minden segélyezést, és az ingyenes egészségbiztosítás hatására lusták lesznek az emberek. Egy olyan családban nőttem fel, ami annak ellenére akarta eltörölni ezeket a programokat, hogy ezek csökkentik az abortuszok számát. Amikor megváltoztattam a véleményem, csak elkezdtem következetes lenni.

A Tea Party Mozgalom beköszöntével, és a kissebb államra való törekvéssel, aminek része lenne az étkezési utalványok és a segélyezés eltörlése, azok, akik szerint gyilkosság az abortusz, csak rontottak a minimális szavahihetőségen, amit még tulajdonítottam nekik. És mostanában csak még rosszabbra fordultak a dolgok. Vannak esetek, amikor konkrétan azon dolgoznak a konzervatívok, hogy még jobban megnehezítsék a nehéz anyagi körülmények között élő nőknek a gyerekvállalást. http://thinkprogress.org/health/2012/10/24/1083101/proposed-bill-food-stamp-benefits-raped/

Egy Pennsylvania-i törvény szeretné elérni, hogy kevesebb segélyben részesülhessenek azok az alacsony jövedelmű nők, akik úgy szülnek gyerekeket, hogy már részesülnek a segélyprogram pénzéből

Annak ellenére, hogy nyilvánvaló módon több pénre lenne szüksége annak, akinek nagyobb családja lesz, a Pennsylvania-i törvényhozók- RoseMarie Swanger (R), Tom Caltagirone (D), Mark Gillen (R), Keith Gillespie (R), Adam Harris (R), and Mike Tobash (R) – nem akarják, hogy az újonnan születettek is részesüljenek további segélyekből. Ha egy nő olyan gyereknek ad életet, aki nemi erőszakból fogant, akkor folyamodhat kivételezésért, hogy ne nyirbálják meg a segély összegét, de csak akkor, ha bizonyítani tudja, hogy feljelentette a bántalmazóját, és a rendőrség tudomására hozta a bántalmazó személyazonosságát.”

Tehát eszerint a törvénytervezet szerint, ha egy alacsony jövedelmű nő terhes lesz, eldöntheti, hogy abortusza legyen, vagy kihordja a terhességet, megszülje a babát, és megnyirbálják a segélyeit, ezzel is elvéve a falatot a már meglévő gyerekei szájából, akiknek az ellátása alapból nehézséget jelent számára. Mondhatnám azt, hogy meg vagyok lepve, de hát nem vagyok, mert azért emlékszek erre-arra, amit fél füllel hallottam a sok képmutató ájtatoskodás közben amikor felnőttem. Ez az egész, hogy a nők “miért teszik szét a lábukat”, ha nincsenek arra készen, hogy felneveljék a promiszkuitások gyümölcsét, hogy a kormánynak nem kell állnia a számlát, csak mert valami kurva nem mondott nemet. Amikor tinédzser és fiatal felnőtt voltam, soha nem jutott eszembe mennyire következetlenek ezek a kijelentések a “megmenteni a meg nem született gyermekek életét” pro-life retorikával kapcsolatban. Persze attól még azok. Ha ez tényleg a “meg nem született gyermekek megmentéséről” szólna, akkor nem kellene annak számítania, hogyan fogannak a gyerekek, vagy, hogy az anyjuk szegény vagy gazdag, házas vagy nem házas.

Ha az abortuszellenzők tényleg elhiszik, hogy az abortusz gyilkosság, akkor támogatniuk kellene az olyan törekvéseket, amelyek megkönnyítik a nehéz anyagi körülmények között élő nőknek, hogy kihordják a terhességük. Ennek persze az ellenkezője történik. A legtöbbször akik ellenzik az abortuszt azok akarják csökkenteni a segélyeket és megnyírbálni a társadalombiztosítást. Ezek nélkül a programok nélkül nőni fog az abortuszok száma, mivel a nők nem fogják tudni megengedni maguknak anyagilag a gyerekvállalást. Olyan dolgok ellen dolgoznak, mint a fizetett szülési szabadság, a gyerekfelügyletei támogatás, az általános biztosítás, szóval olyan programok ellen, amik valószínűsíthetően csökkentenék az abortuszok számát, mivel elősegítenék a gyerekvállalást a nehezebb helyzetben levőknek is. És a fentebb idézett esetben még büntetnék is azt az alacsony jövedelmű nőt aki kihordja a gyerekét, azzal, hogy nehezebbé tennék számára, hogy anyagilag boldoguljon.

Ennek az egésznek semmi, de semmi értelme, ha tényleg a babák megmentése a cél.

Következtetés

Miután elolvastam az utóbb említett cikket egy pár nappal ezelőtt, rájöttem, hogy többé nem akarok kifogásokat keresni a pro-life mozgalomnak. Elegem van abból, hogy azt magyarázzam, hogy a mozgalom nem nőellenes. Elegem van abból, hogy azt magyarázzam, a mozgalom csak “a meg nem született gyermekek életét akarja megmenteni.” Azért nem fogom ezt magyarázni, mert akkor nem mondanék igazat. A pro-life mozgalom pontosan azokat a politikai célkitűzéseket támogatja, amik az abortusz-rátát magasan tartják. Azok akik hisznek a választás szabadságában tudnak olyan programot felkínálni amely csökkentené az abortuszok számát.

Hülyére vettek. Most már készen állok bevallani.

Az igazság, hogy az úgynevezett pro-life mozgalom nem a gyermekek megmentéséről szól. Hanem a szex szabályozásáról. Ezért ellenzik a fogamzásgátlást. Ezért akarják betiltani az abortuszt, még akkor is, ha csak az lesz a következménye, hogy veszélyes, illegális módszerekhez fognak a nők folyamodni. Ezért akarják azokat a nőket büntetni, akik segélyt fogadnak el, aztán szexelni merészelnek, kivételt téve azokkal a nőkkel, akik szexuális erőszak áldozatául esnek. Ez nem a gyerekekről szól. Ha róluk szólna, könnyen hozzáférhetővé és ingyenessé tennék a fogamzásgátlót, és egy olyan szociális ellátórendszert hoznának létre, ami minden nő számára lehetővé teszi, hogy megengedhesse magának a gyerekvállalást. Pénz gyűjtenének az arra irányuló kutatásokra, miért nem ágyazódik be a zigóták fele, és a vetélések megelőzésén dolgoznának. De ez nem a gyerekekről szól, hanem a nők kontrollálásáról, arról, hogy biztosak legyenek benne, hogy következményei lesznek annak, ha szexelni mernek.

Egészen biztos vagyok abban, vannak rajtam kívül mások is, akik bevették ezt. Ha most olvasod ezt, és azt gondolod, hogy “de hát én tényleg csak a meg nem született gyermekek életét szeretném megmenteni” biztos, hogy nem vagy egyedül. Én is ezt gondoltam régen.

Ha tényleg azért vagy a pro-life mozgalomban, mert hiszel a “meg nem született gyermekek életének megmentésében” itt az ideje elszakítani a kötelékeket a mozgalommal. Lehet, hogy egy kedves és őszinte ember vagy, de becsaptak. Itt az ideje túltenni magad rajta. Itt az ideje Obama intézedéseit támogatni, a fogamzásgátlók támogatását, itt az ideje abbahagyni a fogamzásgátló ellenességet, és olyan progresszív programok mellé állni, amelyek segítik az alacsony keresetű nőket és a gyerekeiket. Itt az ideje, hogy a tettek egységben legyenek a motivációval. Többé ugyan nem ellenzem erkölcsileg az abortuszt, de én is, és sokan akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, osztozunk abban a meggyőződésben veled, hogy csökkenteni kell a nem kívánt terhességek számát, és megbizonyosodni róla, hogy minden nő fel tudja anyagilag vállani a terhessége megtartásának lehetőségét.

Szeretnénk, ha Te is csatlakoznál hozzánk.

“Az Escapelle story”- egy gyógyszerész szemszögéből

FORRÁS: http://www.magangyogyszereszek.hu/index.php?m=7.0.0.0.0.1.0&pid=509

Mit szólnának ahhoz, ha egy gyógyszer betegtájékoztatója az alábbi mondattal kezdődne: vényköteles gyógyszer, kivéve, ha Ön egy igazoltan 16 éven felüli nő, és a gyógyszertárban hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy az elmúlt 72 órában közösülésen esett át. Ebben az esetben Ön egy kérdőív hibátlan kitöltésével jogot nyer arra, hogy vény nélkül is megvásárolhassa gyógyszerét.
Mit gondolnak, melyik az a vényköteles gyógyszer, amelyet ügyeletben majdnem annyi esetben expediálunk, mint a nyitvatartási idő alatt, és van-e még egy olyan gyógyszer, amelyikkel az utóbbi években annyit foglalkozott volna a sajtó, a hatóság és a politika is?Ez a gyógyszer bizony a címben említett Escapelle tbl. Nálam az elmúlt 5 év alatt expediált 43 esetből 19 alkalommal vásárolták ügyeletben. Hasonló eladási arányt mutat egyébként a Rigesoft fogyása is, de most maradjunk a cikk címénél. Nézzük a készítmény expediálhatóságának utóbbi három éves történetét, melynek még ma sincs vége, sőt…

2011. július 8.-án a Richter Gedeon gyógyszergyár tájékoztató levelet küldött a gyógyszertáraknak, melyben közli, hogy június 14.-től az Escapelle OTC státuszba került és 2011. augusztus 1-től vény nélkül is elérhető lesz a 16. életévüket betöltött nők számára. A népszerű internetes portálokon az OTC státusz „kihirdetése” után néhány nap múlva már részletes, statisztikai adatokkal alátámasztott lelkendező cikkek jelentek meg. „Recept nélkül is kiváltható a fogamzásgátló tabletta!” (Hir6.hu) A cikkből megtudhattuk, hogy Magyarországon óránként hat terhesség-megszakítást végeznek. Közülük egyre több a 13-18 éves lány. Augusztus elsejétől „már nem kell szorongva üldögélni a zsúfolt nőgyógyászati rendelőkben, hogy valaki felírja a sürgősségi fogamzásgátló tablettát.” (Bocsánat, de eddig is felírhatta a háziorvos „zsúfolt nőgyógyászati rendelők” látogatása nélkül. Sz.L.) Aggódni sem nem kell, a tabletta csupán a peteérést gátolja, a kialakult terhesség beágyazódását nem akadályozza meg- hangsúlyozta a cikkben dr. Major Tamás nőgyógyász szakorvos.

Az írásban megnyugtató nemzetközi kitekintést is kaphattunk, mely szerint a világ már 50 országában elérhető a készítmény (köztük van USA és Kína is), az Európai Unió 27 országából csupán hat tagállam (Lengyelország, Lettország, Málta, Németország, Olaszország és Románia) állít még korlátot recept nélküli forgalmazáshoz. A mostani igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az USA a 17 év alatti nőket 2012-től kizárta az OTC értékesítésből, még akkor is, ha a felmérésük szerint az ottani nők 50%-a kezdi el a szexuális életét 17 éves kora alatt. (PharmaNet.hu)

Nem is Magyarországon élnénk, ha 2011. július 23.-án – azaz hat hét múlva – már újabb, ezúttal ellenkező tartalmú MTI tudósítás kerül a lapok címoldalára. „Vény nélkül nem kapható az esemény utáni tabletta!” (mixonline.hu). A GYEMSZI főigazgatója az MTI tudósítója szerint előírta, hogy a gyártónak (…) kockázatkezelési tervet kell kidolgoznia, amely a készítmény orvosi javaslat nélküli szedésével kapcsolatos kockázatokat mérsékli. A cikk arra is kitért: a gyógyszerész a vásárlóval kitöltött kérdőív alapján dönt majd arról, hogy kinek adja ki a tablettát.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdőívet, ha már megszólítva lettünk mi is gyógyszerészek és képzeljük el még hozzá, hogy a kérdőív kitöltését elég gyakran éjszaka ügyeletben kell majd végrehajtani.

A 11 pontból álló és hibátlanul kitöltendő (ellenkező esetben ugyanis az ügyeletes orvoshoz vagy a nőgyógyászhoz kell a vásárlót irányítani!) „egészségügyi TOTÓ-juk” első kérdése:

Saját használatra vásárolja a készítményt? A kérdés feltételezi, hogy a férfivásárlók kizárandók, csak nőknek adható ki ez a gyógyszer. Sőt az aggódó vagy előrelátó szülők is visszafordulhatnak. Az érintett hölgy elmúlt óráiról szerencsére nem kell nekünk írásban beszámoljon, de azért egy kicsit a kérdéssel „megpiszkáljuk”, hogy mivel tölthette az elmúlt 72 órát. No comment.

Második kérdés: Betöltötte a 16. évet? Nem vagyok biztos benne, hogy erre a kérdésre adott válasz értékeléséhez elkérhetem a vásárló életkorát igazoló dokumentumait. A gyógyszerész nem hatóság!

A harmadik és negyedik kérdést együtt értékelném: Volt nem védett szexuális együttléte az elmúlt 3 napon (72 órán) belül? Kizárható-e, hogy Ön már korábban teherbe esett? A válaszok helyes értelmezése érdekében a gyár által mellékelt sillabusz szerint 3 nap elteltével ugyanis hatástalan a gyógyszer, ha a vásárló pedig bevallottan terhes, akkor szedése indokolatlan és felesleges. Eszerint a gyógyszer minden szempontból „ártalmatlan”, de akkor minek a tiltás?

Ötödik kérdés: Tapasztalt-e bármi szokatlant a legutóbbi menstruáció során? (pl. késett-e a várthoz képest?) Bocsánat mi számít késésnek? A nőgyógyászok szerint a rendszeres ciklusidő egyéntől függően (28-35 nap) a nők 18 éves kora körül áll be. Milyen választ értékelhetek megfelelőnek?

A hatodik, hetedik és nyolcadik kérdés helyes megválaszolása a „betegtől” komoly egészségügyi előképzettséget igényelne. Nagyjából ismernie kell – többek között- a gomba, epilepszia, tbc. és HIV-ellenes szereket, a ciklosporin toxicitás rizikóját a Crohn és májbetegségek tüneteit és a klimaxra, depresszióra alkalmazott gyógynövény tartalmú termékek összetételét. A tabletta valamely összetevőjére való allergia hajlamot még nem is kérdeztük. Egyszóval, ha nem azt írja le, hogy én most egy teljesen egészséges, gyógyszereket nem szedő egyénnel állok szembe, akkor elveszett, mehet a fülledt levegőjű rendelőbe.

Kilencedik kérdés: Szenved-e Ön laktóz (tejcukor) érzékenységben? A kérdés szimpatikus, ennek eldöntéséhez végre a gyógyszerész eszére is szükség van. A készítmény 142,5 mg laktóz- monohidrátot tartalmaz, melyet az „esemény után” esetleg beveszünk havonta egyszer. Engedjék meg, hadd idézzem Dr. Pálfi Erzsébet Laktóz-intolerancia cimű internetes cikkének egy bekezdését: „Tejcukrot eredendően a tej tartalmaz. A tej laktóztartalma (5 g/100 g) már panaszokat vált ki a legtöbb laktóz intoleráns betegnél (…) az intolerancia mértékétől függően engedjük meg a fogyasztását, amely általában ½ dl-től 2 dl-ig terjedhet. A laktózmentes kifejezés azt jelenti, hogy a termék 0,1 g/100g-nál kevesebb tejcukrot tartalmaz. (www. etelallergia.hu/allergia/laktoz_intolerancia.htm). Havi egy szem tabletta tehát esetünkben majdnem laktózmentes „táplálkozást” jelent. No comment. Kockázat-haszon? Ugyan már!

A tizedik, és az azt követő kérdés – volt-e korábban méhen kívüli terhessége vagy kismedencei gyulladása valamint az Escapelle cikluson belüli ismételt alkalmazás- csak figyelmeztető, hogy menjen majd alkalomadtán orvoshoz is, de bennünket nem tilt el az expediálástól.

Végül a majdnem bevezetett tesztvizsga dokumentum sorsa mi legyen? Osztályozzam le, írjam alá és adjam vissza? Rögzítsük az ÁNTSZ által előirt és hitelesített új naplóba az expediálás tényét és öt év múlva selejtezzük? Kitöltés után dobjuk az egészet a szemétbe? Mindegyik válaszban van valami igazság.

A Richter „bátor és egyedülálló” kísérlete tehát nem sikerült, valahol valakik lefújták.

A válaszuk kialakításához tessék hozzá elolvasni az interneten a medicalonline 2011. április 01.-i cikkét Kettős kormányzati beszéd az abortusz szigorításáról címmel. A politika sajnos megjelent – mint az elefánt a porcelánboltban- és mindent eldöntött. A gyógyszerész szakma azonban nyugtalan. A „Gyógyszerészet „ 2012 áprilisi számában „A hónap problémája” rovat Fogamzásgátlás és sürgősségi fogamzásgátlás – gyógyszerészi vonatkozások címmel írt cikkben a szerző hét fő kérdés megválaszolását emeli ki a gyógyszerészi gondozás és beteg-tanácsadási tevékenység során. A cikk írója kiemeli, hogy ”a gyógyszerészeknek fontos szerep juthat a prevencióban és a lakosság szakszerű tájékoztatásában. Mindezeknek természetesen világnézeti, erkölcsi, társadalmi és demográfiai (továbbá költségvetési) vonatkozásai is vannak.” A „Gyógyszerészi Hírlap” 2013. évi márciusi számában a SZTE Klinikai Gyógyszerészeti Intézet professzorasszonya egy kérdőíves felmérés elvégzéséhez kéri a gyógyszerészkollégák közreműködését. Megfogalmazása szerint „az Európai Unió legtöbb, köztük a velünk szomszédos országaiban is a sürgősségi fogamzásgátló tabletták vény nélkül kiadható, kizárólag gyógyszertárban forgalmazható gyógyszerek, ezzel biztosítva a gyors hozzáférést és a szükséges információk átadását. Meggyőződésünk, – írja – hogy a magyar gyógyszerésztársadalom szakmailag felkészült, illetve felkészíthető (készülő irányelv) a sürgősségi fogamzásgátlók szakszerű expediálására.”

Én majd megválaszolom a kérdőívükön feltett 31 kérdést. Hogy hiszek-e a változtatásban? Elmúlt cikkeimben leírtak nem ezt tükrözték, de optimista vagyok. A sziszifuszi munkájukhoz mindenesetre sok sikert kívánok.

Dr. Szrága László

Népesedéspolitika Ceaucescu Romániájában- részlet.

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2000_1/Kligman.pdf

“A személyes politikaivá lényegül át, miután az állam immár nem metaforikusan, hanem gyakorlati szinten beavatkozik a test politikájába. Ceausescu Romániája szélsőséges példája annak, amikor az állam testükben és életvitelükben erőszakosan zaklatja polgárait. Ugyanakkor “a reproduktív magatartásformák befolyásolására irányuló nyilvános kényszerítő intézkedések leglátványosabb kudarcát” is láthatjuk benne. Az abortusz tilalma még soha nem vezetett az abortusz gyakorlatának megszűnéséhez – sem az olyan elnyomó, totalizáló államokban, mint a ceausescui Románia vagy a sztálini Szovjetunió, sem azokban, melyeket a katolikus állam egyeduralma jellemez, mint például Brazília, Olaszország, Írország vagy Lengyelország. Az abortusz tilalma a nyilvános szférában láthatatlanná teszi az abortusz gyakorlatát, s kiszolgáltatja a nők életét az illegális abortusszal járó fizikai és pszichés kockázatoknak. Romániában a szigorú születéspártoló népesedéspolitika a szocialista politikai gazdaságtan égisze alatt támogatta Ceausescu nacionalizmusát és megalomán fantáziáit. Emlékezhetünk rá, hogy a munkaerő utánpótlásának biztosítását létfontosságú feltételnek tekintették a szocializmus építéséhez. A társadalmi és gazdasági nehézségek kevésbé függnek a társadalmi osztályhelyzettől, nemzetiségtől vagy etnikai hovatartozástól, hanem nagyjából egyenletesen oszlottak meg a népesség nagy része között. Az 1980-as évek közepére a mindennapi életre szinte valamennyi tekintetben a mélységes elszegényedés vált jellemzővé. A nők életkörülményei különösen elkeserítőek voltak, mivel nekik viselniük kellett a hatalom vezényelte demográfiai politika terheinek oroszlánrészét is. Fontos itt hangsúlyoznunk a szegénység, az illegális abortusz és annak következményei közötti alapvető összefüggést. Minden esetben a szegény családok nőtagjai szenvedik meg az abortusz törvényen kívül helyezésének következményeit, faji hovatartozástól és geopolitikai kontextustól függetlenül. Ők azok, akiknek nem telik rá, hogy a beavatkozást egészségügyi végzettségű személy, esetleg szülésznő vagy bába végezze el, a külföldi utazás lehetősége pedig szóba sem jöhet. Így a szegénységben élő nőket különösen fenyegetik az abortusszal kapcsolatos szövődmények, s így nagyobb valószínűséggel válnak a gyermekágyi halandósági statisztikák szereplőivé. Ceausescu idején Romániában, ahol a szegénység alapállapottá vált, a gyermekágyi halandósági ráta (169,6 gyermekágyi halál 100 000 élveszületésre) 1989-ben magasabb volt minden más európai ország addig feljegyzett adatainál. Ennek elsődleges oka az illegális abortusz volt.”